Vasárnap pedig felébredvén, pillanatnyilag jó ötletnek tűnt az ágyból netezni még egy kicsit, mondván, hogy elég ha akkor felkelek, ha majd lemerül a gép. Ez idővel meg is történt, ekkor kenytelen voltam felkelni és valamiféle konnektort keresni. Meg is talatam, csak kissé furan nezett ki, gyerekkori építőkockás tapasztalataimat elővéve konstatáltam, hogy nem fogom tudni bedugni a töltőt különösebb rongálás nélkül.
Irány a recepció, ahol közölték, hogy hát.....európai átalakitó az bizony nincs. Nem mondhatom, hogy örültem a hírnek. Vissza a szobába, kisebb kétségbeesés: mi lesz velem gép nélkül...
Összeszedtem megam és elindultam lefelé, ahol az aktuális londiner közölte, hogy menjek csak előre sokat, majd jobbra és majd lesz egy nagy bolt...mentem, mentem, de nem volt. Azért útközben többen is biztosítottak afelől, hogy ne is menjek, mert nincs nyitva, így végül visszasétáltam. Az útközbeni kis étteremnél volt egy bácsi, aki majdnem lasszóval fogta a vendégeket. Nagy narancssárga zászlóval szalad ki minden kocsi elé, hogy akkor majd Ő most betessékeli őket az étterembe, de amint láttam, annyira nagy sikerrel nem járt. Az utcán látni pár furcsa dolgot, de aztán rájöttem, hogy ezek itt így vannak rendjén, mert mindenki így csinalja. Az első: aminek platója van, azon utazunk. Ritkán látni teherautót a platón álló baráti társaság nélkül. A másik, közlekedési lámpa túl sok nincs, a felfestés is hagy némi kivánnivalót maga után, viszont gyalogos az mindenhol van. Keresztbe-kasul suhannak át, vagy csak a sávok között árulnak dolgokat és néha a piros lámpánál szórakoztatják a várakozó autósokat.
Szóval, a rövidke séta után, beletörödve, hogy aznap már nem töltök fel semmit, a félálomba való tv-zésnek szenteltem a délutánt és estét, abban azért reménykedve, hogy a telefonom addig bírja majd, hogy reggel még csörögjön.
A szoba egészen rendben volt, nem egy sokcsillagos európai színvonalú, de van minden. Kivéve a konyhát, így semmi finom magyarost nem fogok főzni, pedig azért hoztam egy kis paprikat, hátha mégis. :)
A takaróról kissé furcsa fogalmaik vannak. Van ez az ágytakaró, ami kb. 10 kiló vagy van egy másik lepedő, bár az igazat megvallva az teljesen elég, csak elsőre volt furcsa.
Közben találtam egy másik képet a repcsiről, ezen azért jobban látszódnak a méretei, hogy miért is nem volt már az embernek olyan érzése, hogy repülőben ül.
A monstrum
Szóval ez a nap gyorsan eltelt romantikus vígjátékok társaságában, probálkozván az ébrenmaradással... majd alvás. Reggel 8-kor elvben vár majd a taxi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése