Gasztronómiai élménybeszámoló I.

Hát igen, az egyik legjobban várt dolog volt a piramisok és a magára még várató, fehér homokos tengerpart mellett az igazi mexikói fogások végigkóstolása. Még közel sem jutottam a végére, de próbálkozom minden nap. A hétköznapok fénypontja az ebéd. :)
A Tecnoparque-ban van néhány étkezde, drágább, olcsóbb és vannak kint a kerítés mentén kis bódék is, szépen sorban, egymás mellett, mindenfélét árulva.
Az egyetlen problémám, hogy egyedül nem szeretek enni, így esténként inkább csak a helyi keksz kínálatot tesztelem, főként azokat, amihez adnak Jégkorszakos játékot is (Nem kérünk kommentet! Köszönjük!).

Fahéjas és csokis kekszek

A két benti étteremben egy menü 50-55 peso. Ebben van leves, főétel, üdítő és tortilla. Az egyik helyen még egy Danonito méretű desszert is jár.
A legáltalánosabb leves a Consomé, ami egy nagyon gyengének mondható húsleves, hús nélkül. Általában külön vannak a párolt, nem szétfőtt, zöldségek és azokra tesznek a light-os léből. Utána ki-ki csavarhat bele lime levet és szórhat bele rizst ízlés szerint. Kipróbáltam és egyik sem rontja el...sőt. Máshol ugyanez fut zöldségleves néven. Általában valamiféle cukkinit vagy tököt is tesznek bele, ami pláne nagyon finom.
Egyszer ettem egy egyszerű paradicsomlevest, tésztával, amit itt csak tésztalevesnek hívnak, de a zöldséges finomabb.

Egy tipikus ebéd: consomé, rizs, huarache és a zselatindesszert.

 Főételként már többször volt szerencsém Enchilada-hoz. Ez még nálunk is ismert néhány helyen lehet is kapni, de azután majd újra kell tesztelni a helyeket...vagy csinálni kell otthon. Áltlában az Enchiladas verdes a legelterjedtebb, ami annyit tesz, hogy zöld salsa szósz van rajta (picit csípős), de létezik piros salsa-val és sajttal is, amit svájcinak hívnak. Amúgy apróra tépdesett csirke (nem vicc, szó szerint kézzel tépdesett, annó a mexikói barátnőm megtanított rá, hogy hogyan kell csinálni) van beletekerve tortilla-ba, mindez leöntve a salsa verde-vel és sajttal. Plusz a tetejére jön még némi jégsaláta aprólék és queso blanco, ami egy sajtféle, amit nálunk nem lehet kapni. Olyasmi lehet, mint a kissé szárazabb túró. Szóval ez így egybe az Enchiladas verdes, amihez általában még adnak kis rizst és/vagy babpürét, ami ez egyik legnagyobb találmánya a mexikói konyhának. Azt meg kell honosítani nálunk is!!!

Enchiladas verdes és babpüré

Alapvetően tomate-nak itt a zöld paradicsomot hívják, a piros az jitomate, amiről mindig a hikomat szó jut eszembe, mintha szegénynek bármi baja is lenne...

No nézzük tovább...Huarache
A nevét azokról a bőrszandálokról kapta, amit a bennszülöttek hordtak, a formája miatt.
Egy hosszúkás kukoricatortilla megsütve, megkenve babpürével és vékony sült hús és sajt van a tetején. Erre még ízlés szerint kerülhet ilyen-olyan salsa, limelé, stb...
Van egy olyan munkatárs, aki bevallotta, hogy Ő nem szereti a csípőset mexikói létére, így Ő csak simán, minden további feltét nélkül ette.
A fenti képen is ugyanez az étel látható a benti, így drágább kivitelben. A kinti bódés verzió nem csak finomabb volt, de kb. 2-szer akkora is. Két rétegben fért csak a tányérra, azért nem látszik annyira nagynak...

Huarache az utcai bódéból

Ugyanitt ettünk a múltkor quesadillat is. Ezt is a kb. fél méter hosszú és 15-20 cm széles tortillából gyártják. Mivel ilyen szép nyúlánk, így lehet kérni kétféle töltelékkel is, a tányérra úgyis csak félbevágva fér majd rá. Mindent forró vaslapon sütnek (a la plancha), némi olajjal.
Fele húsos-hagymás, másik fele pedig sütőtökvirágos (nem röhög!) volt az általam választottnak. Mondták, hogy az mennyire finom és bár voltak kétségeim, de úgy voltam vele, hogy ezt otthon nem fogom tudni kipróbálni, így most kell. És teljesen igaza volt a munkatársaimnak, kicsit el is szomorodtam, mikor a végére értem, hogy miért nem kértem virággal az egészet, de majd legközelebb...

Quesadilla

Van még a tarsolyban, de kell hagyni legközelebbre is, most már úgyis kezdem túlteljesíteni a tervet...
A tervben, többek közt, szerepel egy helyi mexikói szakácskönv beszerzése is :)