Pozole

Ígértem a csütörtöki pozole történetét. Íme...

Egyik ismerősömmel megbeszéltük, hogy találkozunk és csinálunk valami érdekest. A munkahelynél volt a találkapont, miután végeztem, 6 körül. Murphy sosem alszik, ezt ne felejtsétek. Minden nap sikerült időben elindulnom, aznap nem, de még így én késtem kevesebbet. ;) Annyira nem is aggódtam volna, ismerve a déli pontosságot, de az a helyzet, hogy a taxisok mindig ott voltak már időben, sőt inkább 10-15 perccel előbb. Így végül vártam, vártam és meg is érkezett, nem sokkal azelőtt, mielőtt feladtam volna.
Tütübe be, elindultunk. Mivel kiderült, hogy pozol-ét még nem ettem és a munkatársak ajánlottak egy jó helyet, így megfordultunk és a belváros felé vettük az irányt, a Casa de Toño nevű étterem felé. Igazából több is van a városban, de az éjjel-nappal nyitva tartóba igyekeztünk.
Egész hosszú, esti városnézésben volt részem, láttunk metróbuszt. Ez egy elkerített sávon közlekedő, igen hosszú autóbusz, szépen kiépített megállókkal. Valahogy így fest...

Metrobus

 

Van több vonal is, keresztbe-hosszába átszelik a várost. Ezen kívül még láttam a lovacskás épületet és a város legmagasabb tornyát is. Önmagában annyira nem is tűnt magasnak, csak mikor belegondoltam, hogy a 20. emelet az ötöde körül van...
Kicsit több, mint egy óra autózás után, nem volt dugó, egészen jól lehetett haladni, megérkeztünk az étteremhez. Szerencsére még volt hely, de már eléggé zsúfolt és nem kevésbé zajos volt. Egy perc múlva a pincér már a körmét rágta, hogy válasszunk már. Annyira nem volt nehéz a dolog, mivel pozol-ét jöttünk enni, ráadásul volt horchata is, így az ital nem volt kérdéses. Eduardo egy nagy adagot rendelt, én csak egy kicsit, mert eléggé későn jutottunk el oda a munkahelyen, hogy enni tudjunk.

El agua de horchata és avokádó

Szóval a pozole. A nemzeti levesek egyike, bár nálunk lehet már inkább leveses főzeléknek hívnák. Lehet kérni különböző féle húsokkal, például: sertés, csirke, fejhús vagy mindent bele. A sertés jól hangzott...
A levesben rengeteg hús van, hatalmas puha kukoricaszemek, némi zöldség és inkább szaftja van, mint leve.

Pozole

Mellé külön hoztak még mindenféle belevalót, amiből ki-ki a kedve szerint válogathatott: retek, hagyma,  saláta, tejföl, avokádó, néhány féle salsa. Pakoltunk bele mindent és nekiláttunk, próbálva a hangzavart időnként átkiabálni, több-kevesebb sikerrel.
Be kell vallanom, rajtam a kisebb adag is kifogott, mondhatni laktató. :) Sajnos így a desszertnek már nem maradt hely, de egy falatot azért megkóstoltam belőle. Flan volt, de nem az egyszerű sima, hanem egy karamell szerű krémmel leöntve...igen finom így is.
Végeztünk mindennel, fizettünk és már igen szép hosszú sor állt kint a bejáratnál, mikor kiértünk.
Legalább egy negyedórát keringtünk körbe-körbe mire feljutottunk a megfelelő körgyűrűre és nem azért, mert nem tudta volna a sofőröm, hogy merre kell menni. Innentől egy röpke óra és már ismerős részeken jártunk újra. Dugó itt sem volt, de a soksávos utak este 10 után is tömve voltak, de legalább haladt mindenki.
Ezután már csak a jóllakott óvodás és az alvás meséje jöhetett szóba...